Itt a tavasz, újra kelnek a csibék. Így jutott eszembe, hogy talán Titeket is érdekel az a 15+ éves tapasztalat, amit a baromfinevelésben szereztünk. 2008 tavaszán vettük meg az első naposcsibéinket még otthon, Bordányban. Minden szomszéd rövid életet jósolt a csibikéknek, ha nem adunk nekik tápot. Ezért akkor még nem mertük megcsinálni, hogy egyáltalán ne kapjanak, de minimalizáltuk, ahogy csak tudtuk.
Tisztában voltam vele azonban, hogy olyan nincs, hogy ezek ne nőjenek meg enélkül a gyógyszeres kotyvalék nélkül, így aztán addig kísérleteztünk, míg sikerült megalkotnunk azt a protokollt, ami képes arra, hogy egészséges, erős tyúkokat neveljünk tuning nélkül, úgy is, hogy nem kotlóval keltetünk ( a többséget ), hanem keltetőgéppel.
Az első, amit nagyon fontosnak ítéltünk meg, az a hőmérséklet. Nem hülyeség az az infralámpa, ha nem áll rendelkezésre kotló. Ha nincs meleg, akkor addig tapossák egymást, hogy a kör közepére kerüljenek, hogy végül sok áldozata lesz egy-egy éjszakának. Mi utóbb már nem infrát használunk, mert azt a tavaszi esős időkben nem bírja a napelem, hanem sima égőt engedünk bele egy 5 literes befőttesüvegbe és letakarjuk az egész hadsereget, hogy bent maradjon a meleg. Aztán ha süt a nap, napközben mehetnek ki a szabadba:
Na és akkor a tuti házi tápkeverék kb. 50 csirkének
- nagyszeműre őrölt kukorica és vegyes dara ( ha lisztes, akkor több vizet kell hozzáadni, de egy idő után akkor is érdemes nagyobb szeműt keresni ) – igény szerint. Nyilván ahogy nőnek, úgy nő a mennyiség.
- 10 csibénként napi egy főtt tojás 6 hétig (ezt lehet helyettesíteni savóval, túróval, kinek mije van )
- csimaszok, lárvák, lótetvek, giliszták, ízlés és szabadidő szerint
- napi egy-két teáskanál őrölt tojáshéj ( én kelés után megszárítom a héjakat és mozsárban porrá zúzom)
- napi egy marék szárított és porított csalán (urtica dioica)
Ezt az egészet enyhén nedvesen összekeverjük és inkább napi többször adunk nekik, mert a melegben megsavanyodik.
A gabonát lehetőleg háztól vesszük, mert a gyomirtó a csibék emésztőrendszerének se tesz jót, nem csak a miénknek, az egyéb vegyszermaradványokról nem is beszélve.
Ami még fontos, hogy amikor csak lehet, kint legeljenek, hisz az ő bélflórájuk is igényli a zöldet, ez teszi robosztussá az immunrendszerüket és kiegészíti a táplálékukat. Mi egy hordozható “ketrecben” pakoljuk őket friss területre, ha az előzőt már lerágták. Ez tisztántartás szempontjából is kulcsfontosságú, mert nem a saját ganéjukat eszik meg újra és újra.
Éjszakánként egy letakart kartondobozban szobahőmérsékletre behozzuk őket 6 hetes korukig, azután egy fa ládában éjszakáznak a kis ketrecükben.
3 hónapos koruktól vége a jó világnak és mennek a végleges helyükre, ahová a zöldet már csak kívülről adagolva kapják. Ősszel pedig összeeresztjük őket a nagy tyúkokkal. Innentől kezdve kell lesni, nehogy megjelenjen a tetű, mert az iszonyatos vérengzést tud csapni a baromfiak között. Feltételezésünk szerint a szarka hozza a kis élősködőket, akik megtépázzák azokat, akik nem a fán, hanem az ólban éjszakáznak.
Karácsony körül kezdenek tojni és a következő márciusban már ezeket a tojásokat keltetjük. Néha kakast cserélünk külső forrással, így biztosítjuk a sokszínűséget a géneknek. Ha kérdésetek maradt, nyugodtan lépjetek kapcsolatba velünk!
